Egyensúlyban vagyok?
Az egyensúlyérzékelésünk kialakulása és fejlődése, otthoni fejlesztési tippek kisgyermekes szülőknek
Az egyensúlyi rendszer sokkal komplexebb, mint hinnénk – nyugtató és serkentő hatással is bír és az egyik legfontosabb érzékszervi funkció, amely lehetővé teszi, hogy stabilan tartsuk a testünket és mozogjunk. Az egyensúlyérzékelés a belső fülben található vesztibuláris rendszeren keresztül történik, amely érzékeli a test helyzetét és mozgását a térben. Az agy ezen információk alapján tudja, hogy hol van a testünk és hogyan kell egyensúlyban megtartani. Az egyensúlyérzékelés fontos szerepet játszik a babák és kisgyermekek motoros fejlődésében és mozgásának koordinációjában.
Kialakulása azonban időbe telik és újszülöttkorban még nem fejlett. Azonban a kutatók egyetértenek abban, hogy már a terhesség 9.hetétől elkezdődik a vesztibuláris rendszer kialakulása a magzatnál. A kisbaba már az anyaméhben az édesanyja mozgása által egyensúlyi ingerekhez jut, ezért a kismamák már a baba születése előtt sokat tehetnek gyermekük fejlesztéséért. A terhesség alatt a rendszeres testmozgás és fizikai aktivitás lenne optimális, természetesen a leendő anya lehetőségeihez mérten.
Az egyensúlyérzékelés fokozatosan fejlődik ki az első hónapok és évek során. A fejlődés során a kisgyermekek tanulnak állni, járni, futni, ugrani, mászni és mozogni különböző irányokban és sebességgel. Az egyensúlyérzékelésük fejlődése ebben az időszakban a mozgásfejlődési mérföldkövekhez kapcsolódik. Az új mozgásokat fokozatosan tanulják meg, az alapvető mozgásoktól kezdve az összetettebbekig.
A kisgyerekek egyensúlyérzékelését számos tényező befolyásolja, beleértve az öröklött genetikai tényezőket, a növekedést, az érzelmi és szociális tényezőket, valamint a mozgásfejlődési környezetet. A megfelelő környezet és mozgásfejlődési lehetőségek biztosítása elengedhetetlenül fontos a gyermekek egyensúlyérzékelésének fejlődése szempontjából. Hisz ennek az érettségétől függ a biztonságos mozgás, hogy elkerüljék az esetleges baleseteket, sérüléseket, illetve gazdagabb játéklehetőség kínálkozik számukra, ha megfelelően fejlett ez a rendszerük.
Fejlesztés
Fontos, hogy a gyerekek megfelelő környezetben és biztonságosan fejlesszék az egyensúlyérzéküket. Azok a szülők, akik szeretnék támogatni gyermekük motoros fejlődését, számos lehetőséggel rendelkeznek ennek a területnek a fejlesztésére. Érdemes olyan játékokat választani, amelyek kihívást jelentenek, de nem túl nehezek a gyermekek számára, és olyan sportokat és tevékenységeket választani, melyek az egyensúlyérzékelést fejlesztik.
A különböző mozgások által az egyensúlyi rendszeren keresztül a csecsemő információt kap arról, hogy hol van a térben. A testét nyugalmi és mozgásos sorozatokban érzékeli. Ezért a kisbabáknál a testhelyzetek és mozgásimpulzusok változatosságával és változtatásával tudunk dolgozni ezen a rendszeren. A csecsemő felemelése és szabadon tartása a levegőben, a hason fekvés, vagy nagylabdára hasaltatás és a felülről szemlélődés nagyon hasznos. Oldalt fekvésnél figyeljünk a jobb és bal oldal váltakozására, kerüljük az aszimmetriát! A ringatás és hintázás is történjen váltakozó testhelyzetekben, pl. bölcsőben, babahintában, vagy az anya ölében a hintaszékben.
Kisebb gyerekeket nézve megfigyelhető, hogy a kicsik játék közben spontán keresik az egyensúlyi ingereket – szívesen ugrálnak a kanapén, magasra hintáznak, vagy körbe-körbe forognak saját tengelyük körül.
Fejlesztő eszközök, játékok
- Már 10-12 hónapos koruk körül érdeklődnek a picik a különféle guruló járművek iránt, ezek nagyon hasznosak. Pl. a Wheely Bug lábbal hajtós állatformájú járgányok, vagy a Big Bobby Car lábbal hajtható kisautók mind biztonságos, tartós darabok.
- Később, amikor megtanulnak járni, a futóbicikli segítségével még jobban koordinálni tudják mozgásaikat, és a legtöbben rövid idő alatt igazi profikká válnak.
- Költséghatékonyan készíthetünk saját labdamedencét otthonra úgy, hogy egy felfújható kisebb pancsoló medencét megtöltünk könnyű, műanyag labdákkal.
- Ajánlott egy biztonságos, minőségi babahinta beszerzése (pl. Adamo vagy csepphinta), mely alá biztonsági okokból terítsünk egy puha matracot.
- A trambulin instabil felülete folyamatos kihívást jelent a gyermek egyensúlyozó rendszerének, emellett fejlődik a reakcióképessége és erősödik az izomzata is. A trambulin vásárlásakor ügyeljünk a megfelelő rugózásra (a gyermek súlyához igazítva), valamint a szükséges biztonsági intézkedésekre is, pl. a nagyobb trambulinok esetében egy hálóra.
- Otthoni akadálypálya: futás különféle felületeken, alagúton átmászás, matracokon átgurulás mind-mind segítik az egyensúlyrendszer fejlesztését.
- Nagyobb gyerekekkel játszhatunk otthoni „kötéltáncost” úgy, hogy egy földre fektetett kötélen kell végig sétálniuk. Az útburkoló szegélyek vagy fatörzsek is nagyszerűek e célból. Időként bátoríthatják a szülők gyermekeiket, hogy picit fussanak hátrafelé is.
- Minden egy lábon állás jellegű játék/feladat segíti az egyensúlyérzékelés fejlődését. Játsszunk gyakran gólyás vagy flamingós játékokat. Még nagyobb kihívás, ha egyensúlyozás közben különböző méretű és formájú labdákat kell dobniuk, elkapniuk.
- Mivel a vesztibuláris rendszer érzékeli és feldolgozza a forgó mozgásokat, ezért érdemes ezt is edzeni. Minden játszótéri forgó mozgást végző játék szuper, vagy akár otthon pörgessük meg időnként a gyerkőcöt.
- Használjunk bátran minden játszótéri eszközt – mászókát, hintát, csúszdát stb.
- Érdemes időnként erdei kirándulásokat is tenni a kicsikkel. A szabadban számtalan lehetőség kínálkozik az egyensúly fejlesztésére.
Fejlesztő sportok
4-5 éves kortól már kereshetünk gyermekünk számára egy ideális sporttevékenységet is, melyet szívesen végez. Az alábbiak például kiválóak az egyensúlyérzék támogatására:
- kerékpározás
- tánc
- lovaglás
- korcsolya
- judo
- jóga
- falmászás
- görkorcsolya
Ha a gyermek már sikeresen megbirkózott egy kihívással és tökéletesen megtanulta az adott dolgot, akkor nyugodtan lehet emelni a nehézségi szintet egy kicsit, így mindig tanul valami újat. Például, ha már kiválóan futóbiciklizik akkor lehet váltani tekerős kerékpárra, vagy a földön fekvő kötélen történő egyensúlyozást követheti az egyensúlyozás járdaszegélyeken. Fontos, hogy a gyerkőcöt az adott fejlődési szakaszában segítsük, támogassuk, ám ne terheljük túl. Ez különösen igaz akkor, ha a gyermek fél bizonyos mozgásoktól, melyek során egyensúlyozni kell.
Mi a teendő, ha a gyermeknek problémája van az egyensúlyérzékkel?
A kisgyermek fejlődése során ahogy növekszik egyre több koordinációra és egyensúlyra van szüksége a mindennapok során az egyes mozgások kivitelezéséhez. Amennyiben egy gyermek különösen bizonytalan, az nagyjából 3 éves kor táján már jelentkezik.
Ami az egyensúlyérzéket illeti, mind az érzékenység túl- mind az alulműködése megfigyelhető. Ha túlérzékeny a vesztibuláris ingerekre, akkor az gyors szédüléssel, vagy nagyon vontatott mozgások által is megnyilvánulhat. Különösen instabil, vagy egyenetlen felületeken, talajon nehéz a gyermek számára megtartani az egyensúlyát és gyakran látszólagos ok nélkül is elesik. Nehézkes számára, vagy egyáltalán nem tud hátrafelé menni, illetve kerülheti a hintázást is.
Alulérzékenység esetén pedig a gyermek folyamatosan keresi a vesztibuláris jellegű ingereket. Pörög, forog folyamatosan körbe-körbe, vagy állandóan bukfencezni akar, trambulinon ugrál, amikor és amennyit csak lehet és eközben nem szédül el semennyire. Amennyiben ezen tünetek megfigyelhetők, akkor érdemes szakorvost (gyermekorvost vagy neurológust) felkeresni. Abban az esetben, ha maga az egyensúlyérzékelés szorul fejlesztésre és szervi okok kizárhatóak, akkor érdemes rendszeres fejlesztést igénybe venni gyermekgyógytornász, konduktor vagy szomatopedagógus által.
Szerző: Balkus Réka
Konduktor, mozgásfejlesztő, szenzoros integrációs és Dorn terapeuta. Bazális stimulációt, alternatív kommunikációt és Montessori pedagógiát használó szakember.
Források:
Pappné Gazdag Zsuzsanna: Egyensúlyozás
Ute Junge: Das Wahrnehmungshaus
https://www.windeln.de/magazin/kleinkind/sport-bewegung/den-gleichgewichtssinn-trainieren.html
https://www.jako-o.com/de-de/magazin/kindererziehung-psychologie/koerperliche-entwicklung/gleichgewicht