Fóbiák
Mikor súlyos? Milyen okok állnak a háttérben és mit tehet a szülő?
Gondolkodtál már azon, hogy mi olyan ijesztő a méhekben, hogy a gyermeked retteg tőlük? Vagy, hogy mit tehetsz, ha a 4 éves gyermek nem tud átmenni az út másik oldalára, mert egy kutya békésen üldögél a kerítés mögött? A legtöbb esetben nem kell feltétlenül átérezni azt, ami a gyermek fejében zajlik, viszont igyekezni kell azt megérteni és segíteni nekik, bármivel birkóznak is meg.
Mit jelent, hogy fóbia?
A fóbia egy tárgytól vagy helyzettől való túlzott félelem. Legalább 6 hónapig tart.
Specifikus fóbiával rendelkezik az a gyermek, aki súlyos és kontrollálatlan félelmet táplál valamivel szemben, ami nem magától értetődően ijesztő. A kutyák, a bohócok, a rovarok, a sötétség és a hangos zajok csupán néhány példa a gyakran előforduló specifikus fóbiákra.
Életkor
A csecsemők még nem rendelkeznek fóbiákkal, azok 4-5 éves kortól jelennek meg. Ezt követően a specifikus fóbiák már szinte bármely életkorban kialakulhatnak és gyakran felnőttkorban is folytatódnak.
Érdekes tény: a specifikus fóbiák gyakrabban jelentkeznek kislányok esetében.
Háttér, okok
A fóbiának genetikai és környezeti gyökerei is lehetnek. A legtöbb erős félelem mögött fejlődéstörténeti (evolúciós) magyarázat áll. Értelemszerűen a nagy állatoktól, a mély víztől és a kígyóktól rettegő őskori óvodások nagyobb valószínűséggel maradtak életben, mint kevésbé óvatos társaik. Más fóbiák első kézből származó tapasztalatokból erednek.
A fóbiával küzdő gyerekeknek gyakran van olyan szülőjük, nagyszülőjük, esetleg rokonuk, aki rendelkezik egy-két irracionális félelemmel. Ez megerősíti az öröklődés valószínűségét és genetikai kapcsolatra utal. Természetesen az is előfordulhat, hogy a kicsik egyszerűen csak lemásolják azt a félelemreakciót, amelyet az aggódó szülőkön látnak.
Ezek járulhatnak hozzá a gyermek fóbiájának kialakulásához
- Félénkség vagy visszahúzódás ismeretlen helyzetektől vagy emberektől (viselkedési gátlások)
- Negatív vagy traumatikus életesemények a gyermekkor korai szakaszában
- Mentális egészségügyi problémák a családtagoknál
- Testi egészségügyi problémák (például pajzsmirigyproblémák vagy szívritmuszavarok) szorongásos tüneteket produkálhatnak, vagy súlyosbíthatják azokat.
- Bizonyos anyagok vagy gyógyszerek
Kezelése
Elsőként minden fizikai problémát kizárnak, majd a gyermekpszichiáter vagy más mentális egészségügyben dolgozó szakember megvizsgálja a gyermeket. Ha kórtörténete és tünetei megfelelnek a fóbia specifikus klinikai kritériumainak, diagnózist állítanak fel.
Tünetek
- Megnövekedett szívritmus
- Izzadás
- Remegés vagy reszketés
- Légszomj
- Fulladás érzése
- Mellkasi fájdalom vagy kellemetlen érzés
- Gyomorpanaszok
- Szédülés vagy ájulás
- Félelem, hogy elveszíti az önuralmát
- Halálfélelem
- Zsibbadás
- Hidegrázás vagy hőhullámok
A fóbiák kezelhetők, ez a gyermek tüneteitől, életkorától és általános egészségétől függ. Attól is, hogy az állapot mennyire súlyos.
Különböző kezelési módok
- Egyéni vagy kognitív viselkedésterápia: A gyermek új módszereket tanul a szorongás ellenőrzésére, amikor / vagy ha azok bekövetkeznek.
- Családterápia: A szülők létfontosságú szerepet játszanak minden kezelési folyamatban.
- Pedagógusok: Beszélgetés az óvodai és iskolai személyzettel nagyon hasznos lehet a korai diagnózis felállítása során.
- A leghatékonyabb módszer bizonyos fóbiák kezelésére az úgynevezett „expozíció és a válaszreakció megelőzése”. Más szóval, a gyereket többször kiteszik annak a
dolognak, amitől fél, amíg a félelme nem csökken. Ha például fél a kutyáktól, először megnézhet egy kutyaképet. Majd egy plüsskutyával játszana, végül egy valódi apró kutyával. - Gyógyszerek használatára csak kivételes esetben van szükség.
Mikor kell szakemberhez fordulnod?
Amikor a gyermek súlyos szorongást érez, ha szembesül a félelmével, vagy akár csak gondolnia kell rá. Távol marad attól a tárgytól vagy helyzettől, amelytől retteg. Félelme olyan mértéket is ölthet, hogy az megzavarja mindennapi dolgai elvégzésében. Így például a medvéktől való félelem valószínűleg nem fogja gátolni a gyermeket. Viszont egy tűfóbia még a legrutinosabb egészségügyi vizsgálatokat is hosszú procedúrává teheti.
Szülőként mit tehetsz?
Minden gyermeknek vannak félelmei életének egy bizonyos pontján. Ha nem kezelik őket, a fóbiák egész életre szóló problémává válhatnak.
A szokatlan, kiszámíthatatlan vagy ijesztő dolgokkal való megbirkózás megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy gyermekeink képesek legyenek arra, hogy gondoskodjanak magukról. A mi feladatunk, hogy megadjuk nekik azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy felmérjék a kockázatokat, magabiztosan közelítsenek egy új helyzethez.
Ezzel tudsz segíteni
A gyerekek minél többet tudnak, annál kevésbé fognak aggódni. Ha félnek a viharoktól, beszélj velük arról, honnan jön a mennydörgés és a villámlás. Adj nekik annyi információt, amennyire szükségük van ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat.
A fóbiák a múlt (“tudom, hogy a kutyák ijesztőek, mert már megijesztett egy”) és a jövő (“mi van, ha a kutya megharap”) kombinációi. Vissza kell hozni a gyermeket a jelenbe. Beszélj velük arról, hogy miben különbözik ez az esemény attól, amelyik megijesztette őket.
Az intenzív félelmekkel az a probléma, hogy erőteljes érzésekkel és rossz emlékekkel társulnak. Változtasd meg a gyerek hozzáállását úgy, hogy valami szórakoztató vagy pihentető dolgot párosítasz azzal, ami a problémát okozza.
Tudd meg az okát. Még ha a félelmek és fóbiák irracionálisnak is tűnnek, gyakran nagyon is racionális történet áll mögöttük, amely először is életre keltette őket. A kezdeti esemény történetének elmesélése megszakíthatja az általánosítást, mely kihathat más dolgokra is.
A szülők kényelmesen interakcióba léphetnek azzal az állattal vagy tárggyal, amitől a gyermek fél. Így mutatva példát, hogy az a valóságban feleannyira sem ijesztő.
Létratechnika: általában a terápiában használják, hogy a gyerekeket óvatosan hozzák kapcsolatba a félelmetes helyzettel vagy tárggyal, hogy kevésbé érzékenyek legyenek rá,
és megtanuljanak rá egy másik választ adni. Fóbia esetén ezek nyomasztónak és teljesen megközelíthetetlennek tűnnek. A fokozatos, szelíd lépésről lépésre történő kitettség segít az ismeretek és a bizalom kialakításában, így a gyermek erősebbnek és kevésbé tehetetlennek érezheti magát a félelmével szemben. Nagyon fontos, hogy mindez finoman történjen, és hogy ne kényszerítsük arra, hogy tovább menjen, mint amennyire képesnek érzi magát.
Hasznos lehet a kapcsolattartás más szülőkkel, akiknek szorongásos zavarral és fóbiával küzdő gyermekük van.
Fontos a különböző szakemberek ismerete, akik segíthetnek az adott helyzetben. A gyermek ellátásban részesülhet tanácsadók, terapeuták, szociális munkások, pszichológusok, az iskolai személyzet és pszichiáterek segítségével. Akár egy összetett hálózatot is kialakíthatsz a megsegítésére. Ez az ellátócsoport a gyerek igényeitől függ, illetve attól, hogy mennyire súlyos a fóbia. Emellett szükséges az is, hogy betarts minden már lebeszélt időpontot ezekkel a szervekkel.
Ezzel erősíted meg a negatív vonalakat
Természetesen soha ne kényszerítsd bele a gyereket egy olyan szituációba, amitől megijed.
Soha ne szidd meg azért, mert fél. A gyermek lealacsonyítása nem segít a problémán. Fontos, hogy a szülők a félelmet fontos tanítási lehetőségnek tekintsék, ne pedig jellemhibának. Vigyázz, hogy ne reagáld túl a dolgokat: fontos a támogató és nem ítélkező magatartás.
A szülők akaratlanul is erősíthetik a fóbiát, ha elkerülik az ijesztő helyzetet, vagy figyelmességgel halmozzák el a gyermeket, amikor sír. Amikor pánikol, “meg kell vigasztalni, de nem szabad túlzottan figyelmesek lenni”.
Ne kerüld azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyek szorongást keltenek a gyermekben. Ezzel ugyanis azt jelzed neki, hogy van miért szorongania, és hogy szerinted nem tudja kezelni a helyzetet.
Teljesen felesleges sokadszorra elmagyarázni a gyereknek, hogy miért nincsen értelme félni. Három-négy alkalom után elég annyi magyarázat. „Tudod a választ”. Hiszen a korábban már részletekbe menve elmondtad, hogy miért nem szükséges megijednie az adott dologtól. A gyerekeket nem lehet észérvekkel lebeszélni olyan dolgokról, amelyek eleve nem észszerűek. Ha egyszer beindul a pánikreakció, nem fogsz tudni átjutni rajta ezzel a módszerrel.
Ne tegyél úgy, mintha nem félnél bizonyos dolgoktól. A gyerekeknek radarjuk van arra, ha a felnőttek hazudnak, ez pedig akár még jobban meg is ijesztheti őket. Amit tehetsz, az, hogy elmondod a gyereknek, hogy egy buta félelmed van, és dolgozol rajta.
